A növénynemesítői szakma legkiválóbbjainak évente adományozott Fleischmann Rudolf Díjat 2015-ben Barabits Elemér vehette át. Interjú:
KertemVirágom: „A díszfaiskolai növénynemesítésben elért kimagasló eredményei, a termesztés színvonalának emelése, a kontinentális klímához alkalmazkodni képes díszfa fajok kutatása és honosítása, termesztés technológiájának optimalizálása” terén elért eredményei elismeréseként kapta a díjat, állt a laudációban.
Barabits Elemér: Nagy becsben tartom ezt a díjat, mert azokat az elhivatott szakembereket értékeli, akik adott szakterület valamely témájában komolyan elmélyedtek. A kertészeti szakma ritkán részesül ebből a díjból ezért is külön öröm számomra az elismerés.
A nemesítés sokunk számára megcsodált ám kevésbé ismert munka.
A nemesítés háttérmunka, melynek valóban sokan nem látják a mögöttesét, holott a kutatás-fejlesztés alapja, azzal azonos. A nemesítő számára nemcsak a fajta előállítása lényeges, az alkalmazáslehetőség, technológiafejlesztés is vele jár. Meggyőződésem, hogy azoknak az üzemeknek, akik komolyan veszik a szakmát, kutatásfejlesztéssel foglalkozni kell. Munkájuk része kell legyen, az újonnan keletkező fajták köztermesztésbe vonása, piaci megjelenítése.
KertemVirágom: Mi vezérli a díszfaiskolai növénynemesítőt?
Barabits Elemér: A nemesítési munka lényege, hogy mindíg szebbet, jobbat, alkalmasabbat teremtsen. Ugyanakkor a mai növényeknek a szépség és a megjelenés mellett korunk követelményének, a könnyű ápolhatóságnak is meg kell felelni.
KertemVirágom: Milyen indíttatásból kezdett nemesítéssel foglalkozni?
Barabits Elemér: Családunk sokad íziglen foglalkozott dísznövénytermesztéssel. Édesapám, aki a példaképem, egész életét a nemesítésre tette föl. Magával ragadó ember volt, észrevehetetlenül adta át a szakmai tudást. Gyermekkoromban sok időt töltöttünk együtt, és olyan lelkesen magyarázott, hogy belém ívódott amit csinált. Tőle sokat tanultam. Sajnálatos, hogy kezdenek kiveszni azok a generációk, akik átadhatnák a következőnek az évtizedeken keresztül felhalmozódott ismereteket.
KertemVirágom:Ekkor már foglalkoztatta, hogy nemesítő lesz?
Barabits Elemér:Botanikus akartam lenni, de bizonyos körülmények eltántorítottak. Sopronban végeztem az Erdészeti Egyetemet, majd kis kitérővel erdészeti ágazatvezetőként dolgoztam ahol tájrendezés és, csemetekertészkedés volt a feladatom. 1975-ben meghívásra érkeztem Alsótekeresre. Ennek már 40 éve.
KertemVirágom: Díszfaiskolaként működött a kertészet?
Barabits Elemér:Az akkori faiskola gyümölcsfa-termesztéssel foglalkozott, és a vírusmentes szaporítóanyag előállításban szerzett vitathatatlan érdemeket. A rendszerváltással a vírusmentesítési program megszűnt, kiszántották a törzsgyümölcsöst, jelentősen lecsökkentették a vírusmentes oltványok számát. Általános faiskolai termelést kellett folytatni. Csak később erősödött meg a díszfaiskolai irány.
KertemVirágom:Nagy váltás ez egy üzem életében. Hogy alakult ki a szortiment?
Barabits Elemér:A szortiment felépítésében hasznomra vált, hogy erdészként az ökológiai, botanikai, növényszociológiai ismereteim meglehetősen alaposak. Ebben az időszakban a magyar díszfaiskolai termesztés nyugat európai szortimentet, divatos német-holland fajtákat, technológiákat használt. Megpróbálta azokat újból és újból a magyar választékba átültetni. Később kiderült, hogy sok gond van ezekkel a növényekkel. Meggyőződésem volt, hogy a hazai flórából szelektált növényekkel kell foglalkoznunk, azokból kellene a választékot kiépíteni. Kiindulási alapként kell kezelni a hazai talajadottságokat, a csapadékviszonyokat, a napsütéses órák számát, a nyári és a téli hőmérséklet közötti szélsőséges ingadozást, amelyhez a honos növényeink az évezredek során alkalmazkodtak. Alsótekeres termőhely szempontjából alföldies, száraz sztyeppvidéki terület, ami a magyar átlagnak megfelel. Fontos volt, hogy használható, és más faiskolák választékától különböző árukészletet alakítsunk ki.
KertemVirágom:Ez vezetett a kontinentális klímához alkalmazkodni képes díszfa fajok kutatásához és honosításához?
Barabits Elemér:Az utóbbi 10-15 évem munkássága azt a célt szolgálta, hogy a hazai választékot hazai származású és szelekciójú anyaggal építsük föl. Kertkultúránk igényli a pannon táj arculatát megjelenítő és természeti adottságainkat jól kihasználó dísznövényeket. Nem kis eredményt értünk el. Úgy vélem a hazai genetikai anyagok felhasználása célravezető szemlélet, leginkább a 30-50 évre ültetett, hosszú élettartamú díszfák esetében. Had említsem meg a számomra legszebb kertészeti példát, a franciaországi chateau bort, amely egy évszázadok óta helyben termesztett fajta folyamatos klónszelekciójával elért csúcs klónból származó végtermék. Egyedi ízét, aromáját a termőhely teszi jellegzetessé, világszerte minden másnál különbbé. Amikor fajtahasználatról beszélünk, az efféle gondolkodásnak kellene természetesnek lenni.
KertemVirágom:Mely fajok kerültek a látóterébe?
Barabits Elemér:Majdnem minden nemzetségnél megtalálhatók azok a „fonalak” amelyek lehetővé teszik a hazai klónok, hazai fajták, hazai szelekciók alkalmazását. Ebbe a sorba tartoztak a Dunántúli-középhegység sziklás, köves, száraz területeiről származó bennszülött berkenyefélék is. Több Sorbus fajt sikerült szelektálom, mely közül számos szép jövő előtt áll, kiültetéseket is lehet már látni. Berkenyét nemcsak nemesítettem, de három új fajt (Sorbus majeri Barabits; Sorbus veszpremensis Barabits; Sorbus bodajkensis Barabits) is leírtam. Ezekre nagyon büszke vagyok.
KertemVirágom:Ezek szerint új fajták nemcsak keresztezésből származhatnak.
Barabits Elemér:A dendrológiai nemesítés bizonyos populációk, egyedek megtalálását, észlelését is jelenti. A keresztezés inkább a rövid életciklusú növényeknél alkalmazott módszer. Fasorokat 50-70 év távlatára ültetnek. A környezetéből szépségével kitűnő és az összes többihez képest pozitív tulajdonságokat mutató egyed megtalálása, majd kiszelektálása komoly eredményekhez vezethet. Például a Fraxinus ornus ‘Mecsek’ vagy a Tilia tomentosa ‘Szeleste’ fajták mind így születtek.
KertemVirágom:Ehhez nagyfokú gyakorlat, felkészültség kell. Ismerni mire képes a faj, milyenek a genetikai határai és hogy lehet beilleszteni kultúrába.
Barabits Elemér:A hasonló ökológiai területek figyelemmel tartása, kutatása is óriási lehetőségeket rejt. Közép Ázsiában, Kazahsztánban, Kirgíziában, Tadzsiksztánban, Perzsiában közel azonos élőhelyeken keresem, az innen adaptálható egyedeket. Felgyorsítja a munkát, hisz nincs szükség bizonyos tulajdonságokat pl. tűrőképességet bizonyító kisérletek elvégzésére.
KertemVirágom:Sikeresek ezek a kutatások?
Barabits Elemér:A szilfa a magyar erdők oszlopos tagja volt, ma alig lehet látni, mert a szilfavész kipusztította. Közép-Ázsiai utaim során azt tapasztaltam, hogy a szilek egészségesek és a városfásítás leglényegesebb elemei. Az európai köztermesztésben a szilfavésszel szemben viszonylag rezisztens Ulmus pumila, ott meghatározó faj és valószínűsítem, hogy génbefolyása és kereszteződése másik egyedekkel átmeneti fajok sokaságát hozza létre, ami bizonyos fokú rezisztenciát is ad. Hamarosan elindítunk egy szil-programot, ahol a vizsgálatok elvégezésére többféle szakterületről kértem föl munkatársakat. 25 klónnal indulunk, amelyek morfológiailag, alkatra a legkényesebb igényeket is kielégítik. Ha ezek közül egyet is találunk, amelyik rezisztens, máris megfelelő küllemű növényt kapunk. A teszteléseket 2 évre tervezzük.
KertemVirágom:Min dolgozik jelenleg?
Barabits Elemér:A berkenyék és a szil mellett kőris, platán, Ginko, galagonya, hárs, boróka, lonc programok futnak. A jövőre nézve többször felvetettem fontos lenne a kutatás-fejlesztési munka hazai kiterjesztése, annak érdekében, hogy termőhelybiztos fajták keletkezzenek. Azok állami elismertetésével, rendelkezzünk a fajta jogával, terjesztésével. Óriás piaci előnyökhöz juthatnánk, ha a magyar díszfaiskolai termesztők kutatásban-fejlesztésben, szabványosításban összhangban lennének. Ezek nem egyéni, hanem a Kárpát medence egészre érvényes elvek, ahol az alapvető szemlélet a közös érdek.
Sorbus decipientiformis ‘Vállus’
© Merényi Alexandra – KertemVirágom; Megjelent: Kertészet és Szőlészet 2015/46