Vénuszfodorka

A vénuszfodorka (Adianthum raddianum) , az egyik legbájosabb páfrányféle, amely a föld trópusi, szubtrópusi területeiről származik. Közép- és dél Amerikában elterjedt. Finom szövetű, leheletnyi vékony levelei fényes fekete drótszerű szárakon helyezkednek le és ívesen hajlanak meg. A vénuszfodorka önállóan, szoliterként is megállja a helyét, leginkább úgy bontakozik ki a szépsége, egyedisége. Hozzáillő környezetben légies termetével harmonizál más növényekkel. A félárnyékos, meleg és párás elhelyezést kedveli, jól tartható floráriumokban. Az ablakkal rendelkező fürdőszoba, ahol fény is és pára is van ideális a számára. A huzattól védeni kell. Ha a kiszáradna, hajtásai tőben való visszavágása után újra megindulnak. Rendszeres öntözést kíván, földlabdája legyen mindig nyirkos. A fő vegetációs időszakban, márciustól augusztusig meghálálja a havonta kijuttatott tápoldatot. Télen 2 hónapon át elegendő 18 fokon tartani. Szaporítását spóravetéssel vagy tőosztással végzik. A spórák az idősebb levelek fonákán barna csomókban jelennek meg. Amikor a gyökerek már átszőtték a talajt és a felszínre törtek elérkezett az átültetés ideje. Nevét a Brazília növényvilágát kutató botanikusról, Giuseppe  Raddi-ról kapta.